Üdvözletem Mindenkinek!
Köszöntelek benneteket!
Mint láthatjátok, ez egy 'IT' fanfiction. Szeretnék nektek valami újat mutatni, szóval csak remélni tudom, hogy nem fogjátok rögtön sablonnak elkönyvelni. Eszközöltem pár változást benne, így egy kicsit eltér mind a könyvtől, mind a filmtől, ezen ne lepődjetek meg. Remélem tetszeni fog nektek! Hogyha igen akkor oldalt iratkozzatok fel, illetve hagyjatok magatok után nyomot a komment szekcióban!
Ha érdekel a prológus katt a 'további bejegyzések' gombra.
Gyertek, mi itt már mind lebegünk.
A Pusztát beborítja a déli nap fénye. Kabócák és tücskök ciripelése tölti be a határtalan teret. Varjak keresgetnek morzsákat a magasra nőtt fű között. A csatorna kifolyójában egy régi, sáros gyerekcipő hever, mintha hosszú idő óta a gazdájára várna. Derry csendes. Szinte egy lélek sem jár a városban. Mintha az emberek készülnének valamire. Valami hosszúra. A diákok izgatottan ülnek a padban, néhányan már most vigyorognak, páran a lábukon, és a lábukkal dobolnak. Aztán megszólal a csengő, ami az édes nyár ígéretével kecsegtet.
River Scott egy koala nyugalmával süllyeszti a táskája mélyére a könyveit és a tolltartóját, miközben bevárja legjobb barátját a szekrénye előtt. Aaron Toziert már a folyosó végéről látni lehet. Tizenhat éves létére már most veri a száznyolcvanhárom centimétert, sötét, hullámos tincsei szépen keretezik bájos, de férfias arcát. Gyakorlatilag semmit nem örökölt az apjától, csak gyenge látását, és harsány megnyilvánulásait. Mélyen ülő szemei vastag, fekete keretes hipszter1 szemüveg mögül néznek a világra.
- Há' miúság van, Kegyeddel? - kiabál Rivernek már tíz méterről, apja valamelyik hangján miközben mutatóujjával feljebb tolja a szemüveget az orrnyergén.
- Mondtam már, hogy attól, hogy ez az apádnak jól áll, neked nagyon nem - nevet.
- De csak azért, mert be akarsz jutni az ágyába.
- Fúj-fúj, Aaron. Fúj-fúj.
Az iskola előtt gyerek tömegek ácsingóznak, klikkekre szakadva. Legtöbbjükön a legdivatosabb cipők, és pólók, az okos telefonjukat nyomkodva várnak a szüleikre. Csak Riv és Aaron álldogálnak a lépcső mellett, egymást bámulva szívják a cigarettát. River hosszú, vékony ujjai közé fogja a dupla pattintós Winstont, s úgy néz fel Aaronra. A szüleik nem tudják, hogy dohányoznak, bár Richie többször is feltette már a kérdést nekik burkoltan.
- Szerinted apád rájött már, hogy az ő cigijét szívjuk?
- Szerintem feltűnt neki, hogy minden reggel kettő szállal kevesebb van a dobozban.
- Érdekes. Egyébként, tudod már, hogy kit viszel az őszi bálra? - Aaron fülig vörösödik, s jó mélyet szippant a cigarettába. A hüvely összenyomódik ujjai alatt.
- Nem - jelenti ki egykedvűen, s már épp vissza akar vágni valami frappánsat, amikor valaki felsikolt. Minden fej a hang irányába fordul, s mindennek a közepén ott áll Ashley Simon, telefonja a lába előtt hever, kék szemei a közeli parkoló tölgyfájára tapadnak. Az egyik ág, kissé meghajlik, egy vastag kötél lóg róla, melynek vége egy vékony, hamuszürke nyak köré tekeredik. A fej ernyedten lóg lefelé, ahogyan a végtagok is. Apró termetű fiúcska, alig lehet hat éves. Mindkét lábfeje eltűnt, helyükön véres csonkok lógnak a semmibe. River kezéből kiesik a félig elégett cigaretta. Az idő mintha megállna egy pillanatra, senki nem mozdul, fülükben ott visszhangzik osztálytársnőjük sikolya. Mrs. Caulfield a folyosó felügyelő ér oda először a hangra. Fekete cipője kopog a lépcső betonján. Szalmaszőke haja most is szigorú kontyba van fogva, mint mindig, száját vastagon borítja a meggypiros rúzs. Szemüvege teljesen lecsúszott az orrán a nagy rohanásba. Két keze a korlátot markolja, miközben körvonalazódik benne, hogy saját fiával néz szembe. Térdei megremegnek, és feladják a szolgálatot. Úgy csuklik össze, mint egy kerti szék. Aaron kapcsol először, odaugrik a tanárnőjéhez, s próbálja talpra segíteni. River továbbra is a fán lógó tetemet bámulja, tekintete felkúszik a kötélen. Megfigyeli az abból kilógó szálakat, s mikor már azt hiszi, hogy a fa ága következne, látóterébe beúszik egy madzag. Egy madzag, melynek végére egy piros, héliumos lufit kötöttek.
1 Hipszter: A mai "hipster" szó az egy megjelölés a mai fiatalok egy osztályának a részére. A hipster az aránylag jó hátterű családból jön, lusta, kissé művészi lelkű, jellemzői a kényszeredett "laza" stílus, lázadás a társadalmilag elfogadott "menő" dolgok ellen.
